Összes oldalmegjelenítés


A receptek elkészítésében az Electrolux konyhagépei segítettek.

2020. november 15., vasárnap

Rizottó

Valamiért úgy emlékeztem, hogy rizottó recept már van a blogon, de meglepve tapasztaltam, hogy nincs. Így most pótoltam ezt a hiányosságot. Jelen esetben ez a rizottó garnélás, de lehet húsos, gombás, zöldséges, májas, vagy csak úgy, magában. Mindenhogyan. Mert finom.

Hozzávalók (2 személyre, étvágytól függően):

16 dkg rizottó rizs (nem kimondottan rizottó rizzsel az étel nem készíthető el, nem olyan lesz a végeredmény, amilyennek lennie kell)
1 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor
1-2 liter zöldség alaplé ( vagy más alaplé húsból, rákból, vagy húsleves)
25 dkg garnéla
10 dkg vaj
10 dkg parmezán
frissen őrölt bors, sáfrány (hiányában sáfrányos szeklice)
finomra vágott petrezselyem zöldje

Elkészítése:

Az alaplét (húslevest) elkészítjük és a tűzhely egyik lapján egy fazékban forrásban tartjuk.
A vöröshagymát rendkívül finomra aprítjuk. A vaj felét egy fazékban felmelegítjük, majd a finomra
aprított vöröshagymát rádobjuk és közepes tűzön dinszteljük. Nem kell aranybarnára pirítani a hagymát, csak üveges legyen és puhuljon meg. Ha ez megtörtént, akkor a vékonyra szeletelt fokhagymát is rátesszük, amikor megérezzük a felszálló fokhagyma illatot, akkor ráöntjük a rizst (amit nem mosunk meg). Pár percig kevergetjük a vajas hagymás alapon a rizst, de nem pirítjuk, csak átmelegítjük. Amikor a rizsszemek átmelegedtek, akkor nyakon öntjük a száraz fehérborral, teszünk bele egy csipet sáfrányt, majd addig kevergetjük, amíg a rizs a bort magába szívja. Ekkor merőkanalanként a forrásban lévő léből ráöntünk, kevergetjük, míg magába szívja, újabb kanál lét öntünk rá, kevergetjük, addig ismételgetve kanalanként ezt a folyamatot, amíg a rizs puhulásnak indul.

Ha a rizs még roppanós, rágható (al dente), szépen megduzzadt, krémes állagú, akkor elkészültünk. Nagyjából 15-25 perc idő alatt érjük el ezt az állapotot, nincs pontos idő. Figyelni kell és kóstolni. A rizottó ráérős étel. Ráérősen ott kell állni mellette, közepes lángon folyamatosan kavargatva, türelemmel készül.
Ha a rizs elkészült, akkor a végén hozzáadjuk a vaj másik felét, alaposan elkeverjük, míg eltűnik, majd a reszelt parmezánt is beletesszük és elkeverjük, hogy elolvadjon benne.
Kóstoljuk, ha kell sózzuk, borsozzuk. A végeredménynek olyan állagúnak kell lennie, mint egy jó krémes, sűrű tejberizsnek. Tálaláskor mehet rá finomra vágott petrezselyem zöldje.

Ez az alap rizottó, amelyet zöldség alaplével kellene készíteni. A zöldség alaplé úgy készül, hogy mindenféle, kezünk ügyébe eső zöldséget, maradék zöldséget (vöröshagymát, pórét, répát, zellert, karalábét, petrezselyem gyökeret, paradicsomot, paprikát) bő vízben (hogy ellepje) felteszünk főni (mindenfajta zsiradék nélkül), majd főzzük egy órát és leszűrjük. Ezzel a sima zöldség alaplével a főzés során gyakorlatilag a vizet pótolhatjuk, levesnél, főzeléknél, sok egyéb másnál.

Ha páncéljában kapjuk a garnélát, akkor a páncéljától megfosztott rákhúst félretesszük, a rizottó utolsó pár percében az ételbe keverjük (néhány perc elég neki). A rák páncéljából pedig alaplevet főzünk úgy, ahogy az előbb leírtam. Egy órát főzzük a páncélokat vízben, majd leszűrjük. Ezzel a rák alaplével öntjük fel a rizst.

Ha csirkemell kockákat, gombát lepirítunk és a végén a kész rizottóba keverjük, akkor csirkés- vagy gombás rizottót kapunk. Igazából ízlésünknek megfelelően bármit tehetünk bele. Ha egy egyszerű zöldséges rizottót ennénk, akkor vagy apró kockákra darabolt és előzetesen pirított-párolt zöldségeket, vagy egyszerűen csak egy jó nagy marék zsenge, fagyasztott zöldborsót teszünk bele a vége felé. No és persze vajat és parmezánt.

Az alap rizottónk felturbózásának csak a fantáziánk szabhat határt.

A képen garnélás rizottó látható. A díszítés egy sajtropogós, amely nagyon egyszerűen elkészíthető, ropogós sajt chips. Egy serpenyőt közepes lángos felmelegítünk, majd beleszórunk egy réteg ízlésünknek megfelelő sajtot (parmezánt, trappistát, esetemben füstölt kemény házisajt) és elkezdjük sütni. Ha az alja elkezd pirulni, akkor alányúlunk, megfordítjuk és a másik oldalát is megpirítjuk. Amíg forró alakítható, ügyesen felsodorható és ilyen tekercs lehet belőle, maradhat sima, akkor egy vékony, roppanós korong lesz az eredmény. Ha kihűlt, onnantól viszont törik, nem hajítható és alakítható.

Érdemes kipróbálni, mert finom, laktató és nem bonyolult, csak az időt kell rászánni.

2020. október 12., hétfő

Mindenmentes tökfőzelék ráérős vaddisznósülttel

Van az úgy, hogy az ember mellényúl a fagyasztóban (mert nincs megírva a zacskó rendesen) és nem pont olyan húst vesz ki, amilyet szeretne. Akkor lesz például egy darab vaddisznó combja, amiből nem akar már megint pörköltet főzni. Sütni kellene, de a vaddisznó combja kiszáradós, ami nem finom. Mivel éppen időmilliomosok vagyunk, akkor süssük szépen lassan, alacsony hőfokon, szaftos, puha, finom vaddisznósült lesz belőle. Mellé egy kis tökfőzelék, szerencsére a tök tök volt. Szépen ráérősen, mert nem kell mindig rohanni...

Hozzávalók (4 főre):

A vaddisznósülthöz:

kb. 1 kg vaddisznócomb

2 evőkanál paradicsompüré

1 evőkanál méz

5 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma reszelve

só, bors, őrölt kömény, kakukkfű, borókabogyó, mustár, pici reszelt gyömbér (vagy őrölt gyömbér)

A tökfőzelékhez:

1 főzőtök (a fagyasztóból)

1 fej hagyma

1 nagy csokor kapor

olívaolaj

só, bors, fokhagyma

pár evőkanál tejföl

fél citrom leve


Elkészítése:

A vaddisznócombot lehártyázzuk, megtisztítjuk a nem szimpatikus részektől, majd a leírásban szereplő dolgokat összekeverjük és alaposan a húsba masszírozzuk (a hozzávalókat alaposan keverjük össze, hogy mártás sűrűségű, jó bevonóképességű legyen, ne folyjon le a húsról). A bemasszírozott húst fél órára félre tesszük, hogy feldolgozza a történteket és készen álljon a sütésre.

Egy sütőtepsit kibélelünk egy megvizezett és összegyűrt sütőpapírral, majd belefektetjük a húsunkat, pici vizet öntünk alá, szorosan lefedjük alufóliával és 2-3 órára a 150 °C-os sütőbe tesszük, alsó-felső sütési módban. Nehéz pontosan megmondani az időt, mert a hús kora határozza meg, hogy mikor kegyeskedik majd megpuhulni (vadhús). Óránként érdemes ránézni, hogy elkészült-e már, ha már jó puha, hogy szálakra lehet szedni, akkor készen van. Levesszük róla, az alufóliát és grill fokozaton, a hőfokot felemelve 200 °C-ra, rápirítunk cseppet. Ha van sütőzacskó otthon, akkor abban is elkészíthetjük, csak nehezebb a puhaságot ellenőrizni.

Az elkészült húst pihentetjük, az alatta lévő szaftot leszűrjük. Most nem sűrítettem, de pici keményítővel sűríthetjük, úgy bevonóképesebb és inkább mártásra hasonlító lesz a végeredmény. Ízlésünk szerint járjunk el (vagy a mindenmentességünk szerint, a fűszerek tekintetében is...).

Amíg a hús sül, addig készítsük el a főzeléket. Olívaolajon a finomra vágott hagymát megdinszteljük, majd rádobjuk a gyalult tök kb 10 %-át, fűszerezzük, pici vízzel felöntjük (ha igényli) és pároljuk negyed órát. Rúdmixerrel lezúzzuk, belerakjuk a finomra vágott kaprot, majd mehet bele a maradék tök és gyengéd tűzön készre főzzük. A végén tejföllel, citromlével frissítjük.

Az elkészült húst felszeleteljük, a tökfőzelék tetejére pakoljuk, a szafttal meglocsoljuk, még egy kis kaporral megszórjuk és készen van.


2020. augusztus 30., vasárnap

Churros

Sajnos ritkán van időm arra, hogy receptet tegyek fel a blogra az "utókornak". Az időn kívül azonban van még egy dolog, amely nem segíti a dolgot, ez pedig a változás. Én az a fajta vagyok, aki inkább szereti az állandóságot, a megszokott dolgokat, nem szeretem az állandó változást és nem tartom magam különösebben modern embernek sem. Muszáj egy-két új dolgot használni, de ha lehet, akkor maradok minden tekintetben a jól beváltnál, a már ismertnél. Sajnos a Google úgy gondolta, hogy megváltoztatja a blogolás írási felületét, így a már bevált és használható modulok megváltoztak, mások lettek. Biztos marha menő, meg új, meg minden, de nekem nem tetszik és nem is áll "kézre". Tehát az idő mellett ez a másik, amely miatt kevesebb a recept. Reméljük egyszer sikerül úgy megváltoztatni a modernizáció jegyében a felületet, hogy teljesen leszoktatnak a blogolásról. Oké, különösebb veszteség nem érné az emberiséget a labas-fazek-fakanal hiánya miatt. De kedves Google (és mindenki más), miért nem lehet alternatívát teremteni és azokra is gondolni, akik olyan kis maradiak mint én és a régi, jól bevált dolgokat szeretik. Na tessék, mindjárt elolvassa valaki ezt náluk és válaszol is rá...



De a recept. Churros. Olajban kisütött égetett tészta Spanyolországból. Korábban készítettem már, mielőtt még felrakhattam volna erre a blogra, így persze a recept nem volt már meg. Őszintén szólva, az emlékeim sem voltak túl meggyőzőek arról, hogy milyen volt, amikor elkészítettem. Azonban kezembe akadt Fördős Zé Street Kitchen című magazinja, amely 130-131. oldalain ez az édesség található (fénykép és recept is), így, mivel szembe jött, adtam egy esélyt neki. Manapság az a baj a receptekkel, hogy az interneten mindennek van szakértője és így mindennek van 1000 elkészítési módja, különböző eskü szövegekkel, hogy az a legjobb és a legfinomabb recept. Nos, mivel vannak azért fenntartásaim, hiszen sikerült már párszor belenyúlni a tutiba és csomó hozzávalót elpocsékolni egy elbaltázott recept miatt, ezért cseppet szkeptikus voltam, de azért bíztam a hagyományos magazinban vállalt és publikált írásban, Fördős Zében, tehát elkészítettem ezt az édességet. A recept működik. Finom. Ajánlom mindenkinek ezt, mielőtt talál valami csodareceptet és mellényúl, ahogyan már én is jártam úgy párszor.

Hozzávalók (jó sok lesz belőle):

2,5 dl tej

2,5 dl víz

100 g porcukor

20 g vaníliás cukor

1 csipet só

18 dkg vaj

30 dkg finomliszt

5 db tojás

ízlés szerint kristálycukor és fahéj


Elkészítése:

A tészta elkészítése egy egyszerű égetett tészta módjára indul, a zsiradékot, a vizet és a tejet a porcukorral, csipet sóval együtt feltesszük a tűzre, melegítjük, majd hozzákeverjük a lisztet és addig keverjük, amíg elválik az edény falától. Ha ez megvan, akkor beleütünk egy tojást, alaposan kidolgozzuk, majd hagyjuk hűlni és ha langyosra hűlt, akkor egyesével beledolgozzuk a maradék 4 tojást is.

Csillagcsöves nyomózsákkal a 170 °C-ra felmelegített bő olajba nyomjuk és aranybarnára sütjük. A méret tetszőleges, de jó, ha van segítségünk, hogy a csillagcső végénél legyen, aki elvágja nekünk a tésztát, mert egyedül elég nagy mutatvány a dolog (a forró olaj felett...).

A magazinban csokiszósszal kínálják, de ezt nem csináltam, hanem hagyományosan fahéjas cukorba forgattam.

Jó sütést kívánok!

Lasagne - ráncfelvarrás

Ahogy látom, már mindenki az olasz ételek specialistája, hallottam a múltkor a rádióban egy olyan reklámot, amiben az volt, hogy náluk kapható a világ legjobb pizzája. Tutira így van, Nápolyban meg a világ legjobb gulyását lehet megkóstolni. Szóval mindenki olaszétel-specialista, így igazából ha felrakok egy ilyen ételt a blogra, akkor már én is specialistának számítok (gondolom). Vagy egyszerűen csak van ez a lasagne, ami pár összetevőből áll, gyakorlatilag könnyű elkészíteni, nem tudom, hogy milyen lenne eredetiben, mert azt sem tudom már, hogy mi számít eredetinek (jut eszembe, a pizzáról már olyat is olvastam, hogy amerikai, az olasz bevándorlók találták ki, mikor megérkeztek és megéheztek... (ez nagyon rossz szóvicc volt, nekem is fájt...). Tehát egyszerűen csak lasagne. A saját felfogásomban, saját ízlésvilágom szerint, nem autentikusan, hanem csak úgy. A blogon már egyszer szerepelt ez az étel, de van úgy, hogy az ember idővel máshogy készít el dolgokat, esetleg úgy érzi, hogy jobb lett az új verzió, mint az előző. Ezért kerül most fel tehát újra.


Hozzávalók (egy kb 30*20 cm-es tepsire, 6-8 főre):

Lasagne tészta (12 lap)

0,5 kg darált sertéshús

1 doboz hámozott és aprított paradicsom (a lusták kedvéért, ha nem lusta valaki, akkor 1 kg paradicsom héjától megfosztva, kimagozva, kicsumázva és apróra vágva)

2 értékelhető méretű vöröshagyma

néhány gerezd fokhagyma

(aki szereti pár szál szárzeller, egy nagy szál sárgarépa)

1 liter tej

10 dkg vaj (sertészsír is jó, én most azzal készítettem, mert nem volt vaj)

10 dkg finomliszt

pici őrölt pirospaprika, bors, őrölt kömény, bazsalikom, oregánó, kakukkfű, szerecsendió, só

pici vörösbor

olívaolaj

ízlés szerint parmezán, vagy hasonló kemény sajt

Elkészítése:

Az étel két macerásabb része a darált sertéshúsos ragu és a besamel elkészítése. Nem bonyolult, csak idő kell hozzá.

Kezdjük a darált sertéshúsos raguval (direkt nem bolognai ragut írok, mert én nem szeretem benne a zöldséget, így nem azzal készítettem, de aki szereti, készítse úgy). 

Olívaolajon a finomra vágott vöröshagymát dinszteljük, picit sózzuk, majd ha szép színe kezd lenni, akkor (hozzáadjuk az apróra felkockázott szárzellert és sárgarépát, amit kissé lepirítunk) mehet rá a finomra vágott fokhagyma, Pici (1-2 dl) vízzel felöntjük, zsírjára sütjük és ezt még egyszer, esetleg kétszer megismételjük, hogy a hagyma megpuhuljon. Ha megtettük a vöröshagymával, amit meg kell tenni, akkor mehet rá a darált sertéshús, amivel zsírjára pirítjuk, megszórjuk egy kis őrölt paprikával, mehet rá a paradicsom, a fűszerek, lehetőleg friss kakukkfű, bazsalikom, oregánó, frissen tekert bors, ízlés szerint pici vörösbor, majd víz és szánva rá időt, szépen komótosan puhára pároljuk.Az eredmény egy kellően sűrű, jó paradicsomos, húsos mártás.

Míg elvan magának a hús, addig elkészíthetjük a besamelt. Az eredeti recept szerint vajjal indítunk, de mivel nem volt vajam, házi sertészsírral történt minden. A felolvadt zsírba beleszórjuk a finomlisztet, majd pár percig kevergetjük (nem kell zsemleszínűre pirítani a lisztet) és felöntjük tejjel. Sózzuk, reszelünk rá szerecsendiót, tekerünk rá borsot, majd folyamatosan kevergetve pár percig főzzük. A lisztízt főzzük ki belőle, így tényleg pár perc az egész. Az eredmény egy jó sűrű mártás állag. Ha túl sűrű, kis tejjel hígíthatjuk. Ezzel a besamel készen van.

Ha a húsos mártásunk elkészült, a besamel is készen áll, akkor elkezdődhet az étel összeállítása.

Elfelejtettem mondani, hogy a tésztát nem főzzük meg! A lasagne tésztája úgy kerül bele az ételbe, ahogy van, szárazon, nyersen.

A besamelből átrakunk egy merőkanállal a húsos mártásba, jól elkeverjük és a kiszemelt tepsink alján szépen egyenletesen elterítjük. Erre az elterített finomságra rakjuk a tésztákat, egymás mellé, átfedés nélkül, a tepsi teljes terjedelmében. Ha a tészta nagyobb lenne mint az edény, akkor egyszerűen méretre törjük. Ebbe a méretű edénybe 3 tésztalap fér el egy "szintre". Szóval folytassuk a rétegezést. A tésztára besamel, arra húsos mártás kerül, majd egy szép adag reszelt parmezán (reszelt trappista, ha az van otthon), újabb tésztasor, majd besamel, húsos mártás. Addig folytatjuk, míg tartanak a hozzávalók, de úgy számoljuk ki, hogy az utolsó tésztasort be kell fedni húsos mártással és a tetejét a maradék besamellel és ízlésünk szerint parmezánnal. Ha ügyesek voltunk, akkor minden elég lett és minden a helyére került.

A tepsit berakjuk az előmelegített, 160 °C-os légkeveréses sütőbe és fél-háromnegyed órát sütjük, ezalatt a tészta megpuhul, a teteje megsül, az egész összeáll. Ha nem lenne elég szép színe a besamelnek, akkor a végén állítsuk a sütőt grill fokozatra és pár perc alatt grillezzük meg a tetejét, hogy legyen egy kis színe, ne maradjon sápadt.

A kész ételt kivesszük a sütőből, pár percig hagyjuk pihenni, majd megpróbáljuk szépen kiszedni az edényből és tálalni.

Érdemes kipróbálni. Húsmentesen a húst gombával lehet helyettesíteni. 


2020. július 5., vasárnap

Kacsamáj és meggy


Lassan vége a meggyszezonnak. Szörp, lekvár, leves, mártás hús mellé, sok arca van ennek a gyümölcsnek is. Mos egy kis kacsamáj készült meggyel, a változatosság kedvéért...


Hozzávalók (/fő):

2 szelet kacsamáj
egy marék meggy
egy szelet kenyér
kevés száraz vörösbor
pár szál snidling
friss rozmaring
friss majoranna hajtás
vaj
só, bors, kardamom, cukor

Elkészítése:

Pici cukrot szórunk egy edény aljára, majd bekapcsoljuk a tüzet és karamellizáljuk. Rádobjuk a meggyet, egy kevés vörösbort, pici vizet és főzni kezdjük. A levét szépen kiengedi, fűszerezzük pár szem zöld kardamommal, szemes feketeborssal, egy ágacska friss rozmaringgal. Főzzük, közben a meggyszemeket nyomkodjuk, hogy minél jobban kidobja a levét. Leszűrjük, a visszamaradt folyadékot redukáljuk, majd teszünk rá egy diónyi vajat. Az eredmény egy sűrű meggymártás.

Egy szelet (szikkadt) kenyér közepéből pogácsaszaggatóval kinyomunk egy karikát, majd pici kacsazsíron gyöngéden megpirítjuk.

A kacsamáj szeleteket közepes lángon mindkét felén megpirítjuk (vigyázva, hogy nehogy túlsüljön). Sózzuk és tekerünk rá egy kis friss borsot.

Tálalható is az étel, ami húsz percet vett igénybe.

A tányérra tesszük a pirított kenyeret, ráhelyezzük a kacsamájszeleteket, meglocsolgatjuk a szósszal, megszórjuk az aprított snidlinggel és friss majoranna hajtásokkal.


2020. március 29., vasárnap

Vitaminbomba - vegyes zöldség- és gyümölcspüré

Már mindenféle vitaminokat lehet kapni, mindenféle kiszerelésben és hatóanyag tartalommal. Tele van a tv reklámokkal. Viszont a nyers zöldség- és gyümölcsevésről nincs annyi tv reklám. Azokról a nyers zöldségekről és gyümölcsökről, amelyek önmagukban tartalmaznak rengetek vitamint, azon felül pedig rostokat, nyomelemeket is. Tudom, hogy nem mindenki szereti a zöldséget és a gyümölcsöt, pláne nem nyersen. Erre egy alternatíva, ha turmixolva, plusz ízeket belecsempészve próbálunk természetes vitaminforrásokból vitaminokat pótolni a szervezetünkbe, amelyek még ráadásul finomak is. Nem vagyok egy nagy zöldségevő, nekem elhihetik, hogy tényleg finom (és egészséges)...

Vegyes zöldség- és gyümölcspüré

Hozzávalók:

bármely kedvünknek, ízlésünknek megfelelő nyers zöldség, gyümölcs, akár vegyesen is.

Esetünkben (képen):

4 db cékla
4 db alma
4 db sárgarépa
egy darab friss gyömbér
1-2 egész citrom friss, kifacsart leve
4 nagy evőkanál méz (mindegy milyen)
0,75 l ízlésünk szerinti gyümölcslé (plusz cukor hozzáadása nélkül készült 100 % almalé, őszibarack lé, stb.)

Elkészítése:

A céklát, a répát, a gyömbért meghámozzuk, az almát ízlésünk szerint meghámozzuk, vagy úgy hagyjuk, majd minden hozzávalót  alaposan összeturmixolunk. Így, nyersen. A sűrűségét a hozzáadott gyümölcslével (esetleg vízzel, vagy kedvenc gyümölcsteánkkal) ízlésünk szerint beállítjuk és fogyaszthatjuk is.

Fogyasszuk bátran, folyadékpótlás helyett is, jobban higítva. Ha sok készül egyszerre, úgy fagyasztóban adagonként lefagyasztható, így folyamatos lehet az utánpótlás.

Paradicsomos húsgolyó

Fél óra alatt elkészíthető ételekről külön televíziós sorozatok vannak. Miért? Sok esetben gondolom azért, hogy rávilágítsanak arra, hogy sokszor nem kell több idő összedobni valami ebédet, mint egy gyorsétterembe venni valami tucatkaját, vagy házhoz kérni egy otthon is pillanatok alatt és az ár töredékéért elkészíthető ételt. Különösen igaz ez a különféle tésztákra, tésztaételekre. Mire a tészta megfő, addigra a hozzá készülő szósz, hús, zöldség is elkészülhet és csak összekavarjuk. Fél óra. Otthon, ízlésünk szerint, gyorsan és akár egészségesen is. A szósz lehet paradicsomos, tejszínes, zöldséggel (brokkoli, karfiol, zöldbab, zöldborsó, spárga), hallal, hússal (jelen esetben). Itt van tehát egy alternatíva, a siker pedig meghozhatja a kedvet a kísérletezéshez. A végén majd a tésztát is magunk akarjuk gyúrni. Ami szintén csak pár perc úgy mellesleg...

Hozzávalók (4 személyre):

25 dkg darált hús
1 tojás
ízlésünk szerinti fűszerek és ízesítők: paprika, őrölt római kömény, őrölt kömény, (frissen) őrölt bors, só, vágott petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, fokhagyma
sűrített paradicsom, illetve bármilyen otthon található, ízlésünknek megfelelő paradicsomkonzerv (paradicsomlé, darabos paradicsom, hámozott egész paradicsom)
1 csipet (barna) cukor
1 csomag a kedvenc spagetti tésztánkból
1 kis fej vöröshagyma és még egy kis fokhagyma
1 evőkanál liszt (esetleg étkezési keményítő)
olívaolaj (étolaj)
reszelt sajt (ízlésünk szerint)

Elkészítése:

A darált húst megfűszerezzük, hozzáadjuk a tojást, majd alaposan összedolgozzuk és kis, néhány centis golyókat formázunk, lehetősé szerint egyformákat. A kész golyócskákat enyhén ellapítjuk, majd egy kevés olívaolajban (de étolajban is jó) közepes hőmérsékleten megsütjük (hasonlóan a fasírthoz, csak nem úsztatjuk). A megsült golyócskákat félretesszük. Mehet a víz a tésztának a tűzre...
A szószhoz a nagyon finomra vágott vöröshagymát olívaolajon megfonnyasztjuk, mehet rá egy kis finomra vágott fokhagyma is, majd a paradicsom, ami volt éppen otthon. A sűrített paradicsomot kicsit pirítsuk le, hogy a karcos, savanyú ízét tompítsuk egy kicsit. Mehet ebbe is minden kedvenc fűszerünk, bors, kakukkfű, oregánó, bazsalikom (ha van friss, az a legjobb). Megszórjuk a liszttel, picit pirítjuk, majd lassan felöntjük vízzel, közben kevergetjük, hogy ne legyen csomós, beállítjuk a sűrűségét a mártásnak. 
A megsült húsgolyóink eddig vártak, hogy megfürödhessenek imádott szószukban, így adjuk meg nekik az élményt és dobáljuk bele őket.

Közben a tészta sós vize is forr már nagy eséllyel, így indulhat a főzése. Ha megfőtt, akkor leszűrjük, majd összeismertetjük a paradicsomszósszal és a húsgolyókkal. Alaposan összeforgatjuk a dolgokat, majd mehet a tányérra. amire frissen reszelünk a kedvenc sajtunkból. Ennyi.

2019. szeptember 29., vasárnap

Krumpli hússal

Vannak nyerő párosok, mint a krumpli és a hús, ezeket mindenki szereti. Akár egy otthoni ebédre, de vendégvárónak is kiváló fogás, amelyre mindenkinek megvan a saját jól bevált receptje. Ez az én alternatívám.

Hozzávalók (4-6 személyre):

1 kg sovány sertés combhús
6-8 szem krumpli
néhány kápia paprika megsütve, héjától megfosztva, tisztítva, esetleg friss spenót)
1 fej vöröshagyma
2 dl zsíros tejszín
1 dl száraz fehérbor
1 ek mustár
mangalica zsír (esetleg kacsazsír, vagy egyszerű sertészsír)
só, bors, fokhagymapor, friss kakukkfű

Elkészítése:

A combot a hártyáktól és a felesleges, vastag zsírdaraboktól megszabadítjuk, majd egy éjszakára 5 %-os sóoldatba rakjuk úgy, hogy a folyadék teljesen ellepje.
A sóoldatot kiöntjük, már nem lesz rá szükség, majd a papírtörlőn leszárított húst kevés zsíron hirtelen, magas hőfokon, néhány perc alatt körbepirítjuk, hagyjuk kihűlni (tényleg pár perc az egész, csak színt akarunk adni a húsnak).
Az előkészített húst meghintjük fokhagymaporral, majd vákuumozzuk némi friss kakukkfű társaságában és 65 °C-on mehet a sous vide kellemes melegébe, ahol a hús, vastagságától függően 16-24 órán át tartózkodik.
Az eljárás végén a zacskóban összegyűlt ízes levet kevés fehérborral, mustárral, őrölt fekete borssal és a zsíros tejszínnel sűrű mártássá főzzük. A húst ízlésünk szerint felszeleteljük.
(ha sous vide kádunk nincs, akkor sütőzacskóban is elkészíthetjük, ahol inkább legyen alacsonyabb a hőfok és hosszabb a sütési idő, 120 °C, akár 4-6 óra, vagy még több, a hús vastagságától függően, ellenőrizni kell, hogy mikor puhul meg).

Körete a gratin burgonya. Ehhez a krumplit a lehető legvékonyabbra felszeleteljük (uborkagyaluval, mandolinnal, de éles késsel is lehet, csak nagyon vékony legyen). A hagymát félfőre vágjuk, szintén nagyon vékonyra. A szeletelt krumplit összeforgatjuk a hagymával, sózzuk, borsozzuk, annyi olvasztott zsírral keverjük össze, hogy mindent vékonyan bevonjon a zsír, de ne ússzon benne. A sütéshez kell egy magasabb falú tepsi, vagy valamilyen szögletes formájú, sütésre alkalmas edény (nem kell, hogy nagy legyen, inkább peremes, mert "építkezni fogunk"), amelybe a krumplit szépen, egyenletesen, az egyes szeleteket egymással fedésben elrendezzük, rétegről rétegre. A rétegek közé csempészhetünk héjától megfosztott kápiát, nyers spenótlevelet. Addig folytatjuk a rétegezést, amíg a hozzávalók tartanak, de minimum 3-4 cm magas legyen a végeredmény. Jól lenyomkodjuk, hogy a rétegek összeragadjanak egymással, sütőpapírral lefedjük, majd 160 °C-os sütőben (alsó-felső sütés, légkeverés nélkül) 2,5 órán át sütjük. Ennyi idő alatt szépen átpuhul (ellenőrizzük egy hústűvel, hogy kellően puha-e), majd levesszük a papírt és fedés nélkül 190 °C-on még kb. fél órát sütjük, hogy pirulhasson cseppet. Érdemes nézegetni a tetszetős végeredmény érdekében.
Ezt követően a kész krumplit tetszőleges adagokra vágjuk és a formából úgy emeljük ki, hogy az adag a formáját megtartsa.

Tálaláskor egy adag krumpli kerül a tányérra, mellé pár szelet hús, amelyet meglocsolunk a mártással. Kész.
Ha szószokat nem szeretjük, akkor készíthetünk mellé almapürét, de valamilyen chutney is jó kísérője.


2019. augusztus 4., vasárnap

Barackos túrókrém

Egy egyszerű, könnyű, nyári finomság. Nem csak barackkal, hanem bármilyen, ízlésünk szerinti gyümölcs felhasználásával készülhet. Leginkább üvegpohárban (fagyiskehelyben) mutat jól, ahol az egyes rétegek szépen látszanak. Érdemes kísérletezni a különféle gyümölcsökkel, amelyekből remek pürék, szószok készíthetők.

Hozzávalók (6-8 személyre):

A túrókrémhez:

50 dkg túró
25 dkg mascarpone
6 nagy evőkanál görög joghurt
1 rúd vanília magja
6 evőkanál porcukor
1 citrom/lime reszelt héja (ízlés szerint)

A szószhoz:

1 kg sárga húsú őszibarack (hiányában a tavalyi befőtt a polcról)
néhány evőkanál cukor
pici víz
1 csipet szódabikarbóna
1 evőkanál zselatinpor (elhagyható)

Elkészítés:

A túrókrémhez a hozzávalókat alaposan leturmixoljuk, hogy egy teljesen homogén szerkezetű, közepesen lágy, állagát megtartó krémet kapjunk. Kóstolás után ízlésünk szerint korrigáljuk és készen is van.

Ez a krém már önmagában fogyasztható, nem kell többé vaníliás túrókrémet vásárolni az üzletben, mert pont annyira finom az íze és az állaga is. A gyümölcsből készült szósz, már a csak a hab a tortán..., esetemben őszibarackból.

A cukorból és néhány evőkanál vízből karamellt készítünk, a karamellre dobjuk a héjától és magjaitól megszabadított barackokat, majd puhára pároljuk. Ha a gyümölcs már puha, akkor alaposan leturmixoljuk, hozzáadjuk a szódát és a zselatinport, majd hideg vízbe állítjuk és kavargatva gyorsan lehűtjük.

Tálalás:

Az üvegpohárba/fagyis kehelybe rétegezzük a gyümölcsszószt és a túrókrémet, tetejére egy szelet barack és mentalevél kerül a "pucc" miatt.

Tépett húsos sós gofri


A gofrira első sorban édességként gondolunk, de sós finomság is készíthető belőle. Uzsonna, vacsora, de akár főétkezésre is, akár egy nagy, tartalmas szendvics.


Hozzávalók és elkészítés:

A gofri receptje itt található, annyi a változás, hogy a vaníliás cukrot és a cukrot elhagyjuk, valamint 10-15 dkg ízlésünk szerinti reszelt sajttal egészítjük ki. A masszából azután kisütjük a finom, sós gofrikat.

A gofri tölteléke bármilyen hús lehet, ízlésünk szerint. Én tépett hússal pakoltam meg. A tépett hús úgy készül, hogy a nagyobb darab húst (pl. sertés lapockát) befűszerezzük, majd egy sütőzacskóban 150 °C-on 3-4 órán keresztül sütjük. A kész, teljesen puha húst azután szálakra szedjük és serpenyőben kevés zsiradékon lepirítjuk, miközben tovább ízesítjük ízlésünk szerint (csípősre, fokhagymásra, fűszeresre, amilyenre csak szeretnénk). Fogyaszthatjuk magában, de kerülhet mellé valamilyen saláta is, ízlés szerint.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...