Bejgli

Több évig tartó sikertelen próbálkozás után, amikor lapos, repedt és egyéb problémával küzdő bejglik kerültek ki a kezem alól, végre rátaláltam. Tavaly sütöttem meg először, csak akkor még nem dokumentáltam. Most viszont igen. Így itt a bizonyíték, hogy létezik jó bejgli recept, amit ha megsüt az ember, akkor az eredmény nem lesz lapos, nem reped meg és nem küzd egyéb szépészeti és ízbeli problémával. A recept Limara oldaláról való, így azt külön nem írom le, csak azt a néhány apró trükköt, amit én követtem el a sütés közben.

Én a tészta egyik feléből mákos, a másik feléből diós töltelékkel sütöttem, így a töltelék mennyiségét így kell értelmezni, ha valaki ugyan így tesz. Annyit csináltam még a töltelékkel, hogy a dióshoz, amikor kihűt, akkor hozzákevertem 10 dkg sárgabaracklekvárt (csak az íze miatt). A mákoshoz pedig, amikor elkentem a tölteléket a kinyújtott tésztán, akkor megkentem pár kanál saját készítésű cseresznyelekvárral, csak a pikantéria kedvéért (meggylekvár pont olyan jó lett volna, de akár szilvalekvárral is el tudom képzelni). Annyi még, hogy én egészen vékonyra nyújtottam a tésztát, olyan 3 mm-re, de ez pusztán ízlés dolga.

közepére került a cseresznyelekvár

a tojássárgát hagyni kell száradni

szépen megszáradt a sárgája

a megszáradt sárgára mehet a fehérje

ne felejtsük el megszurkálni