Házi krémes

Egy finom krémes recept, amely viszonylag egyszerű. Ennél egyszerűbb már csak akkor lenne, ha valaki a bolti dobozos verziót akarná elkészíteni.

Hozzávalók:

50 dkg leveles vajas tészta

10 tojás

35 dkg cukor

6,5 dl tej

1 púpos evőkanál finomliszt

1 zacskó zselatin lap

1 rúd vanília

Elkészítése:

A legmacerásabb és legbonyolultabb része ennek a receptnek a tésztalap elkészítése.

A leveles vajas tésztát akkorára nyújtjuk, hogy kiadjon kétszer körülbelül 35*25 cm-es darabot. Nekem ekkora tepsim volt, aminek magasabb a fala, körülbelül ekkora tepsivel érdemes kalkulálni. Ha nagyobb, akkor nagyon lapos lesz a végén és úgy nem az igazi.

Tehát a kinyújtott tésztából megsütjük a lapokat 190°C-os légkeveréses sütőben (gázon nagyobb fokozaton) 20-20 perc alatt. Sütés előtt szurkáljuk meg egy villával, hogy kevésbé púposodjon fel. A tetejét nem kell semmivel megkenni. A megsült lapokat hagyjuk teljesen kihűlni.

Az egyik lapot tegyük a magasabb falú tepsi aljába, a másik lapot pedig vágjuk fel egyforma darabokra. Ha ezt is egyben tennénk a krém tetejére, esélyes lenne, hogy nem tudnánk később összevágni és csúnya eredményt kapnánk.

Lássuk a krémet. A tojásokat válasszuk ketté, majd a fehérjét csipet sóval és 20 dkg cukorral nagyon keményre verjük fel.

A sárgákat 15 dkg cukorral keverjük ki alaposan, dolgozzuk bele a kanál lisztet, vigyázva, nehogy csomós legyen, majd öntsünk hozzá 5 dl tejet és alaposan dolgozzuk el.

1,5 dl tejbe tegyük bele a zselatinlapokat, majd ha felpuhul, tegyük fel a tűzre és sűrűn kevergetve addig melegítsük, amíg a zselatin teljesen felolvad.

A tojássárgájás keveréket tegyük fel a tűzre, tegyük bele egy vanília rúd kikapart magjait és a rudat is és kevergetés mellett forraljuk fel. Ha felforrt, láthatóan be fog sűrűsödni. Halásszuk ki a vanília nem ehető darabját, majd dolgozzuk bele a felolvadt zselatint és húzzuk le a tűzről. Már csak egy dolgunk maradt, hogy a sárga krémünkbe beledolgozzuk a tojásfehérje habot. Ha a a krém készen van, akkor öntsük a tepsibe, aminek az alján ott lapul az egyik -egészben hagyott- tészta.

Ha a krém belekerült, simítsuk el, majd szépen rakosgassuk ki a tetejét a feldarabolt másik lappal. Jó szorosan pakoljuk, kicsit nyomkodjuk bele.

A kész süteményt ezt követően tegyük hideg helyre, ahol néhány óra alatt lehűl és szépen összeáll a krém, felveszi az ismert krémes süti állagot.

Ha a krém teljesen megdermedt, egy hegyes éles késsel a felső tésztadarab réseit követve szeljük fel a süteményt, majd tálalhatjuk, tetejét porcukorral szórjuk meg.

Tiramisu (tojás és mascarpone nélkül)

Ez a tiramisu nem az a tiramisu. Sem mascarpone, sem pedig nyers tojás nem kell hozzá, így azok is kipróbálhatják, akik alapvetően mondjuk a nyers tojástól történő viszolygásuk miatt nem szeretik ezt a süteményt. Elkészítése roppant egyszerű, mindössze pár hozzávaló kell csak hozzá, az eredmény pedig megdöbbentő. Mind küllemre, mind pedig ízre azt kapjuk, amit alapvetően a tiramisutól elvárunk.

A TLC csatornán fut egy sorozat, amelyben az amerikai-olasz fickó hol éppen sütikirály, hol pedig a főzés mestere. A receptet ebben a sorozatban láttam, mennyiségekre nem emlékeztem (vagy nem is mondta), így megpróbáltam reprodukálni. Sikerült és az eredmény megdöbbentő lett. Nagyon finom, nagyon egyszerű, nagyon gyors. És pont olyan, mint az "igazi". Plusz hozzáadott cukor nincs benne, a sűrített tejben lévő cukor éppen elég.

Hozzávalók:

2 nagy tubus (170 gr-os) sima sűrített tej

1 dl víz

1 tasak főzés nélkül készíthető vaníliás krémpor

5 dl habtejszín

20 dkg babapiskóta

6 dl kávé

natúr kakaópor

ízlés szerint: rumaroma, színtelen mandula aroma

Elkészítése:

A tejszínt verjük kemény habbá.

A sűrített tejet, a vizet és a főzés nélküli krémport alaposan dolgozzuk el, majd az így kapott krémalapba forgassuk bele a tejszínhabot. Ezzel a könnyed krémmel a munka dandárját elvégeztük.

Főzzük le a kávét, illatosítsuk meg rumaromával és pár csepp színtelen mandulaaromával.

Készítsünk elő egy megfelelő méretű üvegtálat és kezdődhet a sütemény összeállítása.

A tál aljára kenjünk keveset a krémből, éppen annyit, hogy ne csúszkáljanak el a piskóták. A babapiskótákat áztassuk meg alaposan a kávéban, majd egy rétegben helyezzük a krémre. A piskóták tetejére kenjünk a krémből, majd egy kis szűrő segítségével szitáljunk kakaóport a tetejére.

Jöhet az újabb réteg babapiskóta (merőlegesen elhelyezve az alsó réteg piskótáira), majd a tetejére a maradék krém. A krémet úgy osszuk el, hogy maradjon mindegyik szintre.

A tetejét vastagon szórjuk meg kakaóporral és kész.

Fogyasztás előtt érdemes hűtőben tartani pár órát, mert úgy finomabb, de azonnal is fogyasztható.

Sztracsatella szelet - sütés nélkül

Kaptam egy receptet, amit gondoltam kipróbálok végre. Ugyan "szelet" a neve szerint, de én egy nagy tálaló kanállal szedtem ki az edényből, amiben volt, mert olyan lágy és krémes. Első ránézésre a tiramisu jutott eszembe róla, amikor elkészült. Nagyon könnyű elkészíteni, nagyon durván krémes és nagyon finom.

Hozzávalók:

1 liter tej

2 dl búzadara (egy bögre)

2 dl cukor (egy bögre)

2 tojássárga

20 dkg babapiskóta

12,5 dkg margarin

2 dl tejszín

1 tábla étcsokoládé

csipet só

áztatáshoz: még kevés tej és rumaroma

Elkészítése:

A tojások sárgáját és a búzadarát a cukorral és csipet sóval a liter tejben megfőzzük, kihűtjük, majd összedolgozzuk a margarinnal. Ezzel a munka dandárjával készen is vagyunk.

A habtejszínt verjük kemény habbá, majd reszeljünk bele egy fél tábla csokit és óvatosan keverjük el benne.

Vegyünk egy megfelelő méretű edényt -én egy ovális üvegtepsit választottam, amely kb 30 cm hosszú és 21,5 cm széles-. Kicsit változtatva a recepten a krém 1/3-át az edény aljába kenjük, majd a babapiskóta felével (amely 10 darab volt) kirakjuk úgy, hogy a babapiskótákat rumaromás tejbe forgatjuk előtte, míg megszívják magukat a folyadékkal. A babapiskóta tetejére rákenjük a tejszínes csokis habkeverék felét, majd újabb réteg krém, babapiskóta, tejszínhab következik. A tetejére rákerül a maradék krém, amit szépen eligazítunk és megszórjuk a reszelt tábla csoki másik felével.

Hűtőben pihentetjük, majd ügyességünktől függően szépen, illetve kevésbé szépen szedünk belőle. Mindegy, hogy a tálalás hogyan sikerül, mert az íze a lényeg és az nagyon jó.