Ez egy kacsamellből készült étellel kapcsolatos bejegyzés, azonban olyan dolog történt velem, amit muszáj vagyok megosztani. Húsos történet, csak éppen sertéshúsos.
Történt, hogy elmentem a közelben található henteshez, hogy vásároljak dagadót, mert szinte rajongásig szeretem a töltött dagadót, régen ettem, így gondoltam megajándékozom magam vele. Kértem a hentesnél (szaküzlet) a húst, ami volt is. Jó nagy darab, nem piskóta volt az állat, ami életét adta az én élvezeteimért, de gondoltam, hogy mivel nagyon szeretem, majd elfogy. Gondoltam még arra is, hogy nem "koszolok" vele otthon és megkérem a drága mestert, hogy szúrja fel nekem. Ekkor még nem tudtam, hogy óriási hibát követtem el... Tehát megkértem az eladó nénit, aki hátravitte a fiúknak, majd néhány perc elteltével megjelent az én drága húsom.
Hazahoztam, beraktam a hűtőbe, hogy majd másnap készítek egy egyszerű, finom, klasszikus tölteléket és megsütöm.
Eljött a másnap, hozzákezdtem. Elkészült a töltelék, tölteném be a húst és hoppá. Ekkor jött a döbbenettel vegyes felháborodás, amely miatt pár pillanatig tanácstalanul álltam az én drága húsom felett. Szóval, hogy egyszerűen, finoman és minden gúnytól mentesen próbáljam megfogalmazni, a mesternek fogalma sem volt arról, hogy mit jelentett amikor megkértem, hogy "szúrja fel" nekem a húst.
Az, hogy a csont nélkül vásárolt húsokban rengeteg porc, csontszilánk van, már szinte természetes. Gondolhatnám, hogy szegény hentesek annyira nagyon sok húst filéznek, hogy belecsúszik egy kis csontos darab (mondjuk egy orjaleves kijön majdnem egy-egy ilyen akció után). De az, hogy fogalma se legyen arról, hogy mit jelent a "szúrja fel kérem" kifejezés a dagadónál, ledöbbentett. Gondolom nem szégyelli a dolgot, mert fogalma sincs róla, hogy mit nem tud. Így szégyellem magam helyette én. Az egyszerű vásárló, aki "sajnos" tudja mit jelent a dagadó felszúrása. Pont egy ilyen szerencsétlent fogott ki, aki tudja. Hogy mit csinált a nagy tudású, szakmájára igényes mester? A dagadó vastagabb részébe vágott egy zsebet, úgy 15 cm mélységben, de ezt is olyan szerencsétlenül, hogy a másik oldalon, ahol elvékonyodik a hús átmetszette, tehát egy szép "csövet" vágott a húsba. Szerencsémre, mivel annyira fogalma sincs arról, hogy mit kellett volna tennie, az elrontott darabot levágtam, majd a visszamaradt, még mindig jelentős méretekkel rendelkező húst felszúrtam és megtöltöttem. A leeső darab a fagyasztóba került, lehet, hogy majd átvágom a "csövet", kitalálok valami tölteléket hozzá és feltekerem majd, úgy sütöm meg. Mondjuk máshogyan nem is tudom.
És ilyenkor csodálkoznak ezek a mesterek, ha mondjuk az ember még ott megnézné és szóvá tenné mit művelt. Még ő lenne megsértődve. Pedig állítólag ez a szakmája. Ért hozzá, mert ugyebár, hát, szóval, szaküzlet. Húsbolt. Elmondom, hogy a szuperben a húspultból kért dagadót simán felszúrta az eladó. A szupert utáljuk, vagy nem?
Az is lehet, hogy bennem van a hiba. Étterembe nem megyek, mert ott is van mindig valami problémám. Inkább eszek egy egyszerű sertéspörköltet egy kifőzdében, ahol tudom, hogy frissen készült, szívét is belefőzte a szakács, ahonnan finom illatok terjengenek, mint abban a nagyon puccos, híres éteremben, ahol már a levest vissza kellett küldenem.
Szóval ehhez a henteshez nem megyek többé. Majd megyek a szuperbe a húspultba. Ha ott se jön össze, akkor legalább nyugodt szívvel szidhatom majd. Mert a szupereket utáljuk. Vagy nem?
Szóval kacsamell. Egyszerűen és gyorsan, batátából készült köretekkel. Nagy divat lett a batáta, érdemes kipróbálni. Enyhén édeskés ízű, krumplihoz hasonlító zöldség, mely fehér, lazac, sárga színű is lehet. Akkor derül ki, mikor felvágjuk. Nekem az egyik fehér volt, azt megsütöttem, a másik lazacszínű, abból pürét készítettem. Érdemes kipróbálni.
Hozzávalók (személyenként):
1 hízott kacsamell filé (ami ebben az esetben egy mell egyik fele)
2 közepes darab édesburgonya (batáta)
néhány szem apróbb fejű gomba
víz, étolaj, só, bors
Elkészítése:
Készüljünk elő a batátával, mert az lesz a hosszabb idő. Az egyik batátából püré készül, a másikat megsütjük. Én a fehéret apróra összevágtam, majd sós vízben megfőztem. A puha batátát pici főzővízzel leturmixoltam, tekertem bele pici borsot és ennyi. A másik batátát centis darabokra vágtam, majd bő forró olajban aranybarnára sütöttem. Csak tálaláskor szabad sózni, mert összeesik.
A kacsa sütéséhez egy olyan serpenyőt vegyünk elő, amelynek hőálló a nyele. Tegyük fel a serpenyőt a tűzre, közben kapcsoljuk be a sütőt 180 °C-ra, alsó-felső sütési módban. A serpenyő legyen meleg, de ne füstöljön. A tokoktól, tollaktól alaposan megtisztított kacsamell bőrét keresztben bevagdossuk (csak a bőrt, a húsba ne vágjunk bele) gyengéden megsózzuk, borsozzuk, majd bőrével lefelé a serpenyőbe tesszük. A mell alá nem kell semmilyen zsiradékot rakni, a bőre alól kisül majd a zsírja, az elég lesz. Azért nem szabad túlhevíteni a serpenyőt, nehogy megégjen a bőr. 3-5 percig sütjük, majd átfordítjuk és a húsos oldalán is 3-5 percig sütjük. Amikor átfordítottuk, mellédobáljuk az egész gombafejeket is. Ha a hús másik oldala is kapott egy kérget, akkor bőrével felfelé a sütőbe toljuk 10 percre. A kacsamell roséra (rózsaszínre) sütve a legfinomabb. Nem szabad kiszárítani. Onnan tudjuk, hogy a hús jó, ha megnyomjuk, akkor már nem puha, nem lehet benyomni, enyhén visszarúg. Az idő függ a hústól, a hőtől. Ellenőrizni kell és folytatni, ha szükséges, de ne süssük túl. A megsült húst vegyük ki a sütőből, majd pihentessük 5 percig és vékonyan szeleteljük fel.
Tálaláskor a tányérra kerül a vékonyan felszelt hús, a gombafejek és a két módon elkészített batáta.
