Különleges narancslekvár

Még egy napszínű finomság a télben. Ami éppen tél, de pár napja még tavasz volt, még a hóvirágok is kibújtak a kertben. Jól esik reggelire egy szelet pirítóssal, beindul tőle a nap. Elkészítése a narancs megtisztítása miatt időigényes inkább, de a belefektetett energiáért kárpótol a végén az íze, ami igazán fenséges.

Hozzávalók:

kb 4 kg vékony héjú narancs (tisztítás után kb 2,5-3 kg lesz a gyümölcshús és narancslé tömege)

kb 70 dkg cukor

1 dl rum

egész fahéjrúd, vanília rúd

zseléfix (mindegy milyen márka)

a kandírozott narancshéjhoz:

 

2 narancs héja

5 dkg cukor

1 dl víz

befőttes üvegek

Elkészítése:

Először is alaposan tisztítsuk meg a narancsokat.Ez az alapos tisztítás azt jelenti, hogy kifilézzük a gyümölcsöt, hogy a fehér, kesernyés belső hártyájától is megszabaduljunk. Tekintve, hogy csak a két kezem volt, nem tudtam megörökíteni a folyamatot, de itt megtekinthető a legegyszerűbb módja ennek a tevékenységnek.

A filézést úgy csináljuk, hogy minden egyes csepp narancslevet is felfogjunk, semmi ne menjen veszendőbe.

Közben két narancsot úgy tisztítsunk meg, hogy csak a sárga héja maradjon. Mossuk meg alaposan, majd egy zöldséghámozóval vékonyan hántsuk le a sárga héjat. Ezt a héjat aztán vágjuk julienne-re (nagyon vékony csíkokra), majd a cukorból és vízből készített szirupba téve kezdjük párolni gyenge tűzön. Ez a folyamat egészen addig tartson, amíg az egész besűrűsödik, a narancshéjdarabokat bevonja ez a cukorszirup. Mire a lekvárunk elkészül, ez is készen lesz.

Ha minden előkészítés megvan, a befőttes üvegek kimosva várakoznak, a narancshéj rotyog, akkor kezdődhet a főzés.

Döntsük el azt, hogy homogén, sima lekvárt szeretnénk, vagy pedig nagyobb gyümölcsdarabokat tartalmazó a szívünk csücske. Erre azért van szükség, mert hamar elkészül a dolog, így az elején be kell állítani ezt az állagot, amit a legkönnyebben egy rúdmixer segítségével tudunk végrehajtani. Tehát a fazékban előkészített gyümölcsöt és levét a rúdmixerrel ízlésünk szerint pépesítjük. Én teljesen pépesítettem, mert én úgy szeretem.

A kapott alapot aztán ízlés szerint megcukrozzuk (én kóstolás alapján végeztem ezt el, nem jó ha túlzottan édes) és a zseléfix zacskójára leírt módon elkészítjük a lekvárt. Főzés közben dobunk bele néhány egész fahéjrudat, 2-3 vanília magját kikaparjuk, ez is mehet bele és a vaníliarúd maga is.

Amikor a leírt módon elkészültünk a lekvárral, akkor kihalásszuk a fahéjrudakat és a vaníliákat, amiket a befőttes üvegekbe rakunk, az üvegekbe öntjük egyenletesen elosztva a rumot, minden üvegbe teszünk a kandírozott narancshéjból, majd a lekvár következik. Az így megtöltött üvegeket lezárjuk, fejre állítjuk 5-10 percre még forrón, majd egy nagy takaróba bugyoláljuk és a meleg dunsztban hagyjuk kihűlni. Ez egy napot igénybe vesz, szépen lassan fog így kihűlni és garantált lesz az eredmény. Tartósítószertől és bármilyen élelmiszer színezéktől mentes 100 % narancslekvár, amelyet akár ajándékba is adhatunk egy szép címkével és egy diszkrét masnival feldíszítve.

A fahéjon, vanílián, rumon, kandírozott narancshéjon kívül kísérletezhetünk további ízekkel is, akár csillagánizzsal, egész szegfűszeggel, cointreau-vel, bármivel, amihez gusztusunk van. Nem tudjuk elrontani!

Szőlőlekvár

Ez egy olyan lekvár, ami igazából nem vajas kenyérre, vagy kalácsra való -bár így is nagyon finom-, hanem inkább sült húsok kiváló kísérője lehet. Nagyon egyszerű elkészíteni és érdemes belevágni, aki szereti a különleges dolgokat. Ami viszont nagyon fontos, hogy borszőlő kell hozzá, finom, édes, zamatos borszőlő, mert csak a borszőlőnek van meg az a plusz aromája, ami nem csak egyszerűen édes, hanem valóban igazi szőlőízt lehet érezni.

Hozzávalók:

2 kg kék borszőlő (mindegy milyen, minél zamatosabb, annál jobb)

30 dkg cukor

2 csomag zselésítő anyag

Elkészítése:

A szőlőt megmossuk, leszemezzük, majd egy edénybe tesszük és megszórjuk a cukor felével és úgy hagyjuk pár órára, hogy a cukor kicsit megdolgozza a szemeket.

Amikor már látható, hogy a cukor dolgozni kezdett, akkor egy megfelelő méretű fazékba tesszük a szemeket, majd hozzáadjuk a maradék cukrot, amiből 2 evőkanállal félre teszünk és felforraljuk. Miután felforrt, közepesre vesszük a tüzet és az egészet rommá főzzük. Ez szőlőtől függ, nekem 20 perc alatt teljesen szétfőtt az egész. Ezt követően egy szitán átpasszírozzuk az anyagot, hogy megszabaduljunk a magoktól és a szőlőszemek bőrszerű héjától. Annyira passzírozzuk, amennyire csak tudjuk, hogy a lehető legtöbb nedvet kinyerjük.

A visszamaradt szőlőesszenciát visszatesszük a tűzre, a zselésítő anyagot (mindegy milyen márka) elkeverjük a félretett 2 kanál cukorral, majd a rotyogó anyaghoz öntjük és 10 percig nagy tűzön főzzük folyamatosan kevergetve (ha valaki lágyabb, folyósabb eredményt szeretne, akkor csak egy tasak zselésítőt használjon).

Ha eltelt a 10 perc, akkor kimosott, kiforrázott üvegekbe töltjük, rácsavarjuk a tetejüket, majd fejre állítjuk az üvegeket 5 percre. 5 perc elteltével talpára állítjuk és rakhatjuk a kamrába a kész szőlőlekvárunkat, amely ahogy hűl, úgy fog szépen megkötni.

Az eredmény egy nagyon mély lilás-kékes színű, sűrű, intenzív szőlő aromájú lekvár (zselé).

Nekem nagyon finom, valóban édes szőlőt sikerült kifognom, de érdemes megkóstolni, ha kevés lenne a fent megadott cukor mennyiség, akkor ízlésünk szerint korrigálhatjuk.