Sertéshússal göngyölt csirkemell lepcsánkával

Egyszerű, gyors, laktató, "magyaros". Ízei és színei miatt nyár végi hangulatot áraszt ez az étel, tartalma miatt azért már "őszi beütéssel".

Hozzávalók (4-6 személyre):

3 egész (de csontozott) csirkemell

50 dkg darált sertéshús

5 db nagyobb paradicsom

5 db tv paprika (lecsópaprika)

1 fej hagyma

10 közepes darab krumpli

finomliszt

2 tojás

2,5 dl tejszín

étolaj, olívaolaj

5 gerezd fokhagyma

só, bors, paprika, őrölt kömény

Elkészítése:

A csontozott csirkemelleket középen kettévágjuk, a fél mellekről a kis szüzet leszedjük, nyitott szeleteket készítünk (késsel a hosszabb oldal mentén átvágjuk addig, hogy még egyben maradjon a két fél), majd húsklopfolóval gyengéden kiveregetjük. Vigyázzunk, hogy ne szakadjon ki a hús.

A darált húst sóval, pirospaprikával, őrölt köménnyel, reszelt fokhagymával ízesítjük, olyan az egész, mint a kolbászhús (ha nincs kedvünk ezzel vesződni, vehetünk nyers, sütni való kolbászt, amit kibújtatunk a bőréből és pont ilyen eredményt kapunk), majd a kiklopfolt csirkemelleken elosztjuk. A tölteléket elegyengetjük és a mellett felgöngyöljük, végeit benyomkodjuk. Kívülről is sózzuk, borsozzuk, majd egy kiterített alufólia darabot gyengéden beolajozunk és a tekercset szorosan beletekerjük. Ezt az összes mellel elvégezzük.

Készítsünk egy lecsó alapot. Olívaolajon (hogy némileg egészségesnek tűnjön az étel) futtassuk meg az apróra vágott hagymát, majd dobjuk rá a kicsumázott és magjaitól megszabadított, kisebb darabokra szelt TV paprikát (lecsó minőség is kiváló). Pár perc párolás után, amikor a paprika összeesett, mehet rá kevés pirospaprika, majd a felaprított paradicsom (esetemben hámozott, mert a paradicsomhéj nem tartozik a kedvenceim közé). Fűszerezzük sóval, borssal, őrölt köménnyel és fedő alatt pároljuk olyan 15 percig.

Amikor már szépen összeesett minden a lecsónkban, akkor a fóliába tekert melleket beletesszük, felöntjük annyi folyadékkal (vízzel, húslevessel), hogy legalább féli ellepje és 50 percig pároljuk közepes tűzön fedő alatt (félidőben fordítsuk meg a tekercseket). Ha a vizet elfőné, akkor pótoljuk.

Ha eltelt az idő, a tekercseket emeljük ki a lecsóból, majd egy evőkanál liszttel keverjük el a tejszínt és habarjuk be a lecsót. Nem baj, ha csomós lesz, mert pár perc forralás után az egészet le kell turmixolni. A turmixolás alapos legyen, hogy szép sima, bársonyos mártást kapjunk. Kóstoljunk és ízesítsünk, ha szükséges.

Már csak a köret van hátra, amit párhuzamosan kell készítenünk az eddigiekkel, hogy egyszerre legyünk készen. Ez a köret pedig a lepcsánka. A krumplit reszeljük le kis lyukú reszelőn, sózzuk, borsozzuk, üssünk bele két tojást és adjunk hozzá annyi finomlisztet, hogy egy laza szerkezetű "tésztát" kapjunk. Én most nem reszeltem ebbe is fokhagymát, mert a göngyölt mell tölteléke eléggé fokhagymás, de rakhatunk bele, ha kívánjuk. A "tésztából" evőkanálnyi mennyiségeket kiveszünk és forró olajban kisütjük mind a két oldalát, szép világos pirosra.

Tálaláskor a tekercseket -a kést ferdén tartva- vastagabb szeletekre vágjuk, tányérra tesszük, mellé helyezünk pár darab lepcsánkát és a húst gazdagon meglocsolgatjuk a szósszal.

Leírni bonyolultabb volt, mint elkészíteni. Érdemes kipróbálni!

Cordon bleu

Ezeken a tikkasztó napokon nem nagyon van kedve főzni az embernek, pedig enni kell. Ilyenkor a hűsítő gyümölcsleves, egy könnyed húsétel és egy hideg madártej menüsor tűnhet például csábítónak, ráadásul ezek könnyen, gyorsan elkészíthető ételek.

Húsételnek én ma a cordon bleu-t választottam.

Vannak olyan ételek, amelyekről mindenfajta legendák keringek. A cordon bleu is egy ilyen étel. Sokszor rosszul írják a nevét (gordonnak vagy blue-nek), de a neve is olyan egyszerű, mint az elkészítése, amiért aztán éttermekben képesek kisebb vagyont elkérni.

Ezt az ételt a legenda szerint először az RMS Titanic óceánjárón szolgálták fel 1912-ben. Nevét az elkészítő főszakácstól onnan kapta, hogy ez a főszakács versenyben volt egy gasztronómiai díjért, aminek ez volt a neve.

Az elismerés szimbóluma III. Henrik francia ki­rálytól származik, aki 1578-ban megalapította a Szentlélek lo­vagrendet, mely­nek tagjai kék szalagra (cordon bleu) tűzték magukon a keresztet.

Az eredeti receptben borjúbélszínből készül ez a sajttal és sonkával töltött rántott szelet, de sertéskarajból és egyszerű trappistából elkészítve is hasonló ízélménnyel leszünk gazdagabbak és biztosan nem megyünk csődbe.

Hozzávalók (személyenként):

2 szelet karaj

2 szelet sonka

2 darabka trappista sajt

só

panírozáshoz: liszt, tojás, zsemlemorzsa

Elkészítése:

A hússzeletet vékonyra klopfoljuk, ráfektetjük a sonkaszeletet (ez ízlésünk szerinti főtt sonka, egyszerű gépsonka, vagy valami drágább verziója) és a végére tesszük a darabka sajtot (ez akkora darab legyen, hogy könnyen feltekerhető maradjon a hússzelet).

A sajt felől szorosan feltekerjük a húst, majd a végeit benyomkodjuk. Ha kellően szorosan tekerjük fel és ügyesen nyomkodjuk be a végeit, akkor semmi szükség nem lesz fogpiszkálóra, magától is megmarad az alakja és nem engedi kifolyni a sajtot.

A kész tekercset sózzuk, majd panírozzuk és bő olajban szép aranybarnára sütjük.

Tálaláskor vastagabb szeletekre vágjuk a húst, kicsit széthúzzuk a tányéron és kevés reszelt sajttal meghintjük. Körete lehet párolt rizs, krumplipüré, de valami finom vegyes saláta is kitűnő választás mellé.