Gyerekkorom ízeit idézi ez a bableves. Annyi csak a különbség, hogy anyukám nem csipetkével, hanem kiskockával csinálta. Csak tésztás bablevesnek hívtuk. Picit változtattam rajta, de még így is felidézi a gyerekkori ízemlékeket. Biztos hihetetlen, de ez a leves 1 óra alatt elkészül. Ebből fél óra az előkészítés, a hozzávalók megtisztítása, feldarabolása. Tartalmas, ízletes leves gyorsan és könnyedén.
Hozzávalók:
néhány szál sárgarépa
néhány szál petrezselyem gyökér
egy darabka karalábé és zellergumó
1 csokor petrezselyem zöldje
2 gerezd fokhagyma
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 nagyobb szem krumpli
25 dkg csirkemell (a sokat emlegetett kis szűz kiváló, vagy sertéscomb, vagy más hús is kiváló)
1 doboz 40 dkg-os vajbab konzerv
1 tojás
finomliszt
étolaj, olíva olaj
só (ételízesítő vagy leveskocka), bors, paprika, kömény
Elkészítése:
Az a néhány szál zöldség tényleg néhány szál. Szerencsésebb, ha vékonyabb fajta a répa és a gyökér, esetleg új, ezekből 2-3 szál elegendő. A megtisztított zöldséget felkarikázzuk. Sajnos az a tapasztalatom, hogy mostanában annyira fás a gyökér, hogy nem lehet megrágni, nem fő meg. Így ha ezt látom, akkor ezt két három darabra vágom. A karalábét és a zellert ha megesszük, akkor felkockázzuk, ha nem, akkor elég nagyobb darabokra vágni. A nagyobb darabokban hagyott zöldségekből az ízük kifő, de később kivehetjük és kidobhatjuk, ha nem akarjuk elfogyasztani. A petrezselyem zöldjét apróra vágjuk, a fokhagymát lereszeljük, átnyomjuk fokhagymanyomón, vagy apróra daraboljuk. A vöröshagymát finomra aprítjuk. A csirkemellet és a krumplit felkockázzuk. A tojásból és annyi lisztből, amennyit felvesz tésztát gyúrunk és elcsipkedjük, ez lesz a csipetke, a levesbetét. A konzerv babot felbontjuk. Mindig mondom, hogy nem kell a készétel, mert annyi idő elkészíteni frissen, mint a készet megmelegíteni. Ez a bab azonban nem készétel. Rengeteg energiát spórolhatunk, ha nem a friss babot áztatjuk be órákra, főzzük elő, hanem ezt használjuk. Ha valaki ezt nem szereti, akkor persze áztassa be a babot és főzze meg puhára.
Miután mindent megtisztítottunk, feldaraboltunk, kezdhetjük a főzést.
Egy kevés étolaj olívaolaj keverékén megfuttatjuk a vöröshagymát. Az üvegesre sült hagymára rádobjuk a zöldségeket és nagy hőmérsékleten pirítjuk, pároljuk. Ennek két oka is van. Egyrészt a sárgarépa karotin tartalma a zsiradékban kioldódik és szépen megszínezi a levesünket, másrészt karamellizálódik a zöldségekben lévő cukor, amely plusz ízt ad ételünknek. Ezeken kívül még azt is el lehet mondani, hogy gyorsabban elkészül az ételünk, mert ezt az egészet nagy hőfokon végezzük, így mivel a magas hő közvetlenül éri a zöldségeket nagyon gyorsan puhulni kezdenek. Annyira gyorsan, hogy körülbelül 10 percig tartó pirítást, párolást követően érezhetően puhulásnak indulnak a zöldségek. Rádobjuk az aprított petrezselyem zöldjét és a fokhagymát, majd felöntjük kevés vízzel. Mivel a csipetke a fővési sorrendben a második, így az következik. Beleszórjuk az alapunkba és így főzzük tovább. Annyi víz legyen rajta azért, hogy a csipetke főhessen. Fedő alatt a nagy hőfokot továbbra is tartva főzzük pár percet, majd ha megkóstoltuk a répát és háromnegyedik puha, akkor jöhet bele a krumpli. Ez a harmadik a sorban. Mire ez megfő, a leves is készen lesz. Ha a krumpli benne van, akkor felhúzzuk annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk.
Van aki sűrűbben, van aki hígabban szereti, mindenki annyi vizet adjon hozzá, amennyit gusztusa kíván. Közben ízesítjük a levesünket. Só (ételízesítő vagy leveskocka), esetleg korábban eltett sonkafőző lé (fagyasztóban sokáig eláll a húsvéti sonka főző leve), bors, őrölt kömény kerül bele. Ha a krumpli megfőtt, akkor beletesszük a babot, levével együtt. Én olyan fajtát szoktam használni, amelyben nincs tartósítószer, így ez egy az egyben mehet is bele. A babkonzerv teljesen puha, így ennek fővés nem kell, csak hozzámelegítjük a levesünkhöz (csak ki ne felejtsük, mert akkor bableves nélkül bablevesünk lesz). Ha benne van a bab, akkor lejjebb vesszük a hőt és elkészítjük a rántásunkat, majd berántjuk a levest. A rántás úgy készül, hogy kevés étolajon pár evőkanál lisztet világos zsemleszínűre pirítunk. Ha szép zsemleszínű a rántás, akkor lehúzzuk a tűzről, majd adunk hozzá egy evőkanál pirospaprikát és elkeverjük. Ezt a rántást a szépen fővő levesünkbe öntjük folytonos kevergetés közben. Tudom, hogy mindenhol azt olvasni és hallani, hogy hideg rántást meleg vízzel, meleg rántást hideg vízzel felönteni és az ételbe önteni. Én egy jó ideje nem így csinálom és lehet, hogy csak szerencsém van, de nem szokott csomós lenni. A rántás mennyiségét nem tudom meghatározni. Néhány evőkanál liszt éppen megfelelő, nem kell túlsűríteni a levest, mert akkor főzelék lehet belőle. A kész rántást ha hozzáadtuk, akkor látni fogjuk, hogy sűrűbb lett a lé, de azt is bele kell kalkulálni, hogy állás, hűlés során a lé sűrűsödni fog. Első alkalommal ha nem sikerül, másodikra már biztosan fog. Ha túlsűrítettük volna a levesünket véletlenül, akkor vízzel korrigálhatunk.
Ha a rántás az ételben van, akkor már csak ki kell forralni a rántás liszt ízét. Pár percig forraljuk a levest és készen is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése