Összes oldalmegjelenítés

2012. október 3., szerda

Káposztás tészta

Ez az étel is talán abba a kategóriába tartozik, ami annyira egyszerű. Legalábbis annak tűnik. Nem mondom, hogy nehéz lenne az elkészítése, de annál könnyebb elrontani. Nekem annak idején nem is sikerült szakácskönyvből megcsinálnom, látnom kellett, hogy milyen színű a káposzta, hogyan változik a színe és látszik rajta, hogy készen van. De azért nem dramatizálnám túl a dolgot, a lényeg, hogy foglalkozni kell azért vele, pedig csak egy káposztás tésztáról van szó.

Hozzávalók:

1 közepes fej édes káposzta
50 dkg fodros nagykocka tészta (vagy ízlés szerint csuszatészta összetördelve, nagykocka, esetleg széles metélt)
étolaj
só, cukor

Elkészítése:

A tésztát lobogó sós vízben megfőzzük, majd a vizet leszűrjük róla.

Míg főzzük a tésztát, addig foglalkozzunk a káposztával, mert az sokkal tovább tart majd, mint a tészta megfőzése.
A káposztának kivágjuk a torzsáját, eltávolítjuk a külső, esetleg már fonnyadt, beteg leveit, majd a reszelő nagy lyukán lereszeljük. Nekem van a robotgépen ilyen funkció, így azon szoktam lenyomni, így sokkal gyorsabb és kevésbé lesz tele a konyha káposztadarabkákkal.
A lereszelt káposztát aztán megsózzuk, a sóval összeforgatjuk, majd állni hagyjuk egy negyed órát. A só mehet rá bőven, ne csipetekben gondolkodjunk. Az eljárás lényege, hogy a só megdolgozza a káposztát, amelynek így puhulnak a rostjai, valamint a felesleges vizet kiadja magából, amire igazából nincs szükség.

Ha hagytuk a káposztát állni, akkor azt látjuk majd, hogy "úszik" a saját levében (ha nem látjuk, hogy kiadta a vizet, akkor valamit elrontottunk, valószínű kevés sóval forgattuk össze). Ezt követően, hogy megszabaduljunk a létől a két szép kezünk segítségével alaposan kinyomkodjuk belőle a levet, amennyit csak tudunk. Az eredmény egy nyirkos, reszelt, nyers káposzta alapanyag lesz, amelyet már csak meg kell sütni. Ez úgy történik, hogy egy nagyobbacska serpenyőbe (merthogy elég sok alapanyagunk van) annyi étolajat öntünk, hogy mindenhol egy vékony filmet képezzen az edény alján. Odatesszük a tűzre, majd megszórjuk néhány evőkanál cukorral (nem kell túlzásba esni, 2-3 evőkanálnyi mennyiségről van szó nagyjából), amit aztán karamellizálunk az olajban. Ez pár percet vesz igénybe. Ha a cukor elolvadt és barna színűre váltott, akkor mehet rá a káposzta. Ha a káposzta is a serpenyőben van, akkor erős tűzön kevergetjük, forgatjuk a káposztát, egészen addig, amíg egyenletes szép barna színű lesz mindenhol. Ekkorra a káposzta megpuhul, megpárolódik és az íze is megváltozik, ezen kívül -nyilván valóan- összeesik.
Érdemes figyelni rá, mert képes lekapni, és az odakozmált káposzta íze nem az az íz, amire vágyunk majd a végén.

Ha a káposzta elkészült, akkor már csak annyi dolgunk van, hogy a tésztával összekeverjük.

Tálaláskor van aki cukorral -bár szerintem ez szentségtörés- meghintve eszi, de őrölt fekete borssal gazdagon meghintve az igazi.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...