Meggyes vajas piskóta vanília- és meggyöntettel

Szóval már megint egy meggyes süti. De ez valami más. A meggyet nem lehet megunni, akármennyi is van belőle és ez a sütemény olyan dimenziókat nyitott meg előttem, hogy a nyelvem ízlelőbimbói belefáradtak a pörgésbe... Egyrészt kipróbáltam a vajas piskóta készítését, amit még korábban nem tettem. Már önmagában ez nagy örömet okozott, hiszen a vajas piskóta egy kitűnő találmány. Nem tudom, hogy eddig miért nem próbáltam. Miközben sült a tészta gondoltam, hogy kellene valamilyen szósz, öntet hozzá, de jött a dilemma, hogy milyen. Volt még meggy, de azt gondoltam, ha abból készítek szószt, akkor túl tömény, túl meggyes lesz a végeredmény. De egy "jótékony" vaníliás öntettel már egészen más lett a lány fekvése. Ez a sütemény azon túl, hogy fantasztikusan finom azt is megmutatja, hogy az egyszerűség egyben nagyszerűség is.

Hozzávalók:

Süteményhez:

20 dkg finomliszt

20 dkg vaj (margarin)

20 dkg cukor

4 db tojás

1 csomag sütőpor

csipet só

35 dkg magozott meggy

Vaníliás öntet:

5 dl tej

4 evőkanál cukor

2 evőkanál vaníliás pudingpor

Meggyszósz:

60 dkg magozott meggy

1 rúd vanília (1 csomag vaníliás cukor)

15 dkg cukor

1,5 dl víz

1 evőkanál étkezési keményítő és pici víz

Elkészítése:

A tojások fehérjét csipet sóval és a cukor felével kemény habbá verjük. A vajat (margarint) a cukor másik felével habosra verjük, egyesével hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd a sütőporral elkevert lisztet. Az ilyenkor még kicsit keményebb tésztát aztán a habbá vert tojásfehérjével lazítjuk, amennyire csak tudjuk óvatosan belekeverve.

A kész tésztát aztán egy kisebb tepsibe, vagy -esetemben- 25 cm-es tortaformába töltjük. A tetején elrendezgetjük a magozott meggyet, majd az egészet betoljuk a 170 °C-ra előmelegített (gázon közepesnél kicsit nagyobb fokozat) légkeveréses sütőbe, ahol 40 perc alatt (tűpróbáig) készre sütjük. Nem kell túlsütni, ha a tű már tiszta, elég a sütésből.

Megvárjuk, amíg a tészta kihűl, majd a szebbik oldalára fordítjuk (mert az szép sima, de ez ízlés dolga).

A vaníliás öntetet a lehető legegyszerűbben vaníliás pudingporból készíthetjük el. Persze, ha valaki jobban szereti főzheti is, de szerintem az egyszerűség tükrében pont jó pudingporból is. Ha a krém megfőtt, beledobunk 5 dkg vajat (margarint) és kevergetve kihűtjük (azért kell kevergetni, hogy szép sima, bársonyos legyen, ne csomósodjon meg).

A meggyöntethez a cukrot a vízzel feltesszük a tűzhelyre és világos karamell színűre főzzük. Ha elérte a kellő színt, akkor beletesszük a magozott meggyet és 20 percig főzzük, közben dobunk bele egy rúd vaníliát (előtte felvágva és a magjait kikaparva), ennek hiányában vaníliás cukrot. Ha eltelt az idő, akkor a meggyet leszűrjük, a visszamaradt levet pedig étkezési keményítővel sűrítjük. A keményítőt pici vízben elkeverjük teljesen csomómentesre, majd a forrásban lévő léhez öntjük folytonos keverés mellett. Látjuk, ahogy sűrűsödik, ha elérte a kellő sűrűséget vegyük le a tűzről, mert készen van. Nem biztos, hogy kell bele az összes keményítő, ezt a sűrűsödésén látjuk. Ezt nem kell kiforralni, mint a lisztes rántást. A visszamaradt meggyet sem kell kidobni. Vajas kenyérrel, vajas kaláccsal igazán finom lehet reggelire.

Az önteteket lehűtjük.

Tálaláskor a tányérra helyezett süteményt leszórjuk porcukorral, majd gazdagon megöntözzük a vanília-, majd a meggyöntettel.

Aki nem akar "nyalakodást" látni, kanalat adjon hozzá, ne villát...