Igazán szerencsésnek érezhetem magam, hiszen különleges dolgokat kapok. Fácán, vadnyúl, vaddisznó (még várja a sorát a fagyasztóban) és most a változatosság kedvéért szarvas vegyes belsőség. És milyen szerencse, éppen úgy alakult, hogy őzlábgomba is termett mellé, így már csak a fantáziámra volt bízva a dolog. Sokat nem teketóriáztam, gyorsan összeütöttem ezt a finomságot. Teszem hozzá, nem szeretem különösebben a belsőséget, de az ember változik. És ilyen alapanyagok mellett, könnyebb a változás is. Köszönöm Fővadász Úr!
Hozzávalók:
egy szarvasnak a
- mája
- tüdeje
- veséje
- szíve
2 óriásira termett őzlábgomba
2 nagyon nagy fej vöröshagyma
0,5 liter zsíros tejszín
1 nagy evőkanál mustár
babérlevél, só, bors, vadfűszer keverék (borókabogyó, szegfűbors, feketebors, koriander, babérlevél, narancshéj, citromhéj, szegfűszeg, gyömbér arányos őrölt keveréke), paprika
víz
Elkészítése:
Annyi bizonyos, hogy állatunk méretétől függően a szervei is elég nagyok lehetnek, így szükség lesz egy nagyobbacska serpenyőre, hogy a végén elférjünk benne.
Az egész a hagymával kezdődik. A hagymát félfőre vágjuk (felcsíkozzuk), majd olívaolajban alaposan megfonnyasztjuk, közben gyengéden sózzuk. Míg a hagyma sül, a gombát (inkább a kalapját, mert a tönkje rágós lehet, ha ilyen nagyra megnő) vastagabb darabokra vágjuk, majd a hagymára tesszük és zsírjára sütjük. Figyelni kell, mikor adjuk a gombát a hagymához, hogy egyszerre készüljön el.
Ha a gombás hagyma készen van, kiszedjük és edénybe.
Következhetnek a belsőségek. A szívet négyrét vágjuk és a belső részéből a vastagabb, masszívabb részeket (ereket és társaikat) leválasztjuk, hogy csak a színhús maradjon. A tüdőnél ugyan ez a helyzet, a kezünkkel lehet érezni a hörgőcskéket, a légcső tüdőben végződő részeit, amelyeket vágjunk ki, mert kellemetlen a fogyasztása. Az ujjainkkal lehet érezni ezeket a részeket, olyan, mintha fás részek lennének. A májnál a vastag ér darabokat levágjuk. Esetemben a vese hiányzott, mert szegény állat ott kapott találatot, de ha megvan felvágjuk, csak a tiszta húsrészekre lesz szükség. Úgy gondolom, hogy járjunk el érzésünk szerint. A szimpatikus részeket együk meg, amivel kétségünk támadna vágjuk le és dobjuk el. Így nagyot nem hibázhatunk. Ha van macska a környéken nagyon fog minket szeretni a leeső darabok miatt...
Ha előkészültünk a dolgokkal és vastagabb csíkokra vágtunk mindent, akkor a kiüresedett serpenyőbe pótoljuk az olívaolajat, majd hirtelen átsütjük a feldarabolt részeket. Mindig csak annyit, hogy piruljon, inkább több lépcsőben haladjunk. Közben fűszerezhetjük, de még ne sózzunk.
Ha minden darabot megpirítottunk, akkor látható majd, hogy elég nagy serpenyőben kezdtük-e el a tevékenységet, mert most mindent visszateszünk a serpenyőbe. Meghintjük kevés pirospaprikával, fűszerezzük a mustárral, majd annyi vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Lefedjük és fedő alatt puhára pároljuk. Óvatosan kevergessük, inkább rázzuk, forgassuk, főleg a gomba miatt. Ha nem bízunk a dologban, akkor még az elején külön süssük meg a hagymát, külön süssük zsírjára a gombát, és a gomba kivételével kezdjük a párolást.
Most kevés türelem szükségeltetik, hogy minden, ami a serpenyőben van puhára párolódjon. Ez nagyjából egy óra, de több is lehet, az állat korától is függ. Ha puhulásnak indultak a részek, akkor tegyük bele a gombát, ha külön sütöttük, sózzunk, majd kóstoljunk és fűszerezzünk még, ha szükséges. Ne spóroljunk a vadfűszerrel. Mindig annyi folyadékot pótoljunk, hogy a párolást biztosítsa, ne úsztassuk meg túlzottan az ételt. Ha már majdnem készre főtt minden, akkor hőkiegyenlítés után jöhet a zsíros tejszín, amellyel beforraljuk az ételt és készen is van.
Kerülhet mellé galuska, puliszka, tészta, krumpli, de friss puha kenyérrel is kiváló lesz egy pohár jéghideg rozéfröccsel.
Javaslom az ilyen típusú ételeket azoknak is kipróbálni, akik hozzám hasonlóan nem belsőség kedvelők. Megváltozhat a véleményük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése