Fánk

Sütöttem fánkot. Mindig bizonytalan vagyok mikor belekezdek a dologba, mert egyszerűnek tűnő a dolog -egy édes kelt tészta olajban kisütve-, de nagyon pocsék is tud lenni. A meleg konyha segíti a folyamatot, de úgy kell a tésztával bánni, mint a hímes tojással és még akkor sem garantált az eredmény. Nagyon kényes tésztáról van szó, ha nem szeretném, biztos nem is kezdenék bele. Most egész jól sikerült, bár azért lenne még mit fejlődni.

Hozzávalók:

0,5 kg finomliszt

5 dkg élesztő

5 dkg porcukor

5 dkg vaj (vagy margarin)

2 tojás sárgája

3 cl rum (vagy rumaroma)

0,3 liter tej

csipet só

a sütéshez: bő olaj

Elkészítése:

Az élesztőt felfuttatjuk a kimért porcukorból egy evőkanálnyi mennyiséget hozzáadva, keverünk hozzá kevés lisztet is. Miközben várunk az élesztőre, a maradék porcukrot habosra keverjük a tojássárgákkal, majd belekeverjük a lágy vajat (vagy margarint) Ha az élesztő felfutott, akkor hozzáadjuk a liszthez, majd beletesszük a dagasztótálba a vajas-porcukros-tojássárgás keveréket, a rumot, majd a maradék tejet (amiben feloldottunk egy csipet sót) lassan adagolva bedagasztjuk a tésztát. A tejet azért adagoljuk lassan, mert a liszttől függ, hogy mennyi tej kell hozzá, nekem a megadott tejmennyiség éppen elég volt. Jó sokáig kell dagasztani, hogy szép, sima, rugalmas, inkább lágyabb, kalácstésztára hasonlító tésztát kapjunk. Ez olyan 10 perc. Ha a tészta készen van, akkor lisztezett tálba rakjuk, liszttel megszórjuk és letakarva lanygos helyen fél órát pihentetjük.

Ha megkelt a tészta, akkor egy nyújtódeszkára borítjuk és szépen kihúzzuk a kezünkkel, olyan 1-1,5 cm vastagságúra (ha nem megy, akkor használjuk a nyújtófát, de könnyed mozdulatokkal). A következő lépés a fánk kiszúrása, amely történhet bármilyen kör alakú eszközzel, a legegyszerűbb egy vizespohár. Akkora poharat válasszunk, amely ízlésünknek megfelelő és szúrjuk ki a tésztát, a poharat érdemes a lisztbe meríteni, így nem ragad hozzá a tészta. A kiszaggatott fánkokat konyharuhával letakarjuk és újabb fél órára magára hagyjuk.

A leeső darabokkal kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy ha újra összegyúrom és kiszaggatom, akkor nagyon "szívós" lesz az ilyen tésztából kisütött fánk a társaihoz képest, így azt találtam ki, hogy a leeső darabokból nagyon finom mozdulatokkal kis golyókat formáztam és ezeket sütöttem ki, így kisebb-nagyobb fánkgolyók készültek, amelyek állagukat tekintve legalább jók lettek.

Ha letelt a fél óra, akkor kezdhetjük a sütést. Innentől kezdve van az, hogy a tésztához a leggyengédebb mozdulatokkal nyúljunk, mert egy pillanat alatt összenyomhatjuk és akkor nem lesz olyan finom a végeredmény. Sütéskor érdemes mindent odarakni a kezünk ügyébe, mert pillanatok alatt fog történni minden. Egy nagyobbacska edényben étolajat melegítünk. Bő olajra van szükség, de nem túlzottan forróra. Ha túl forró az olaj, akkor megkaphatja a fánkot úgy, hogy a belseje nyers maradhat. Ha túl hideg, akkor megszívhatja magát olajjal és szivacsos lesz. Nincs hőmérőm, de a tűzhelyet 7-es fokozatra kapcsolva éppen jó hőmérsékletű volt az olaj (9 fokozat van), amely olyan 150-160 °C-ot jelenthet körülbelül, becslésem szerint. A fánkoknak a közepébe az ujjunkkal nyomunk egy lyukat (a lekvár helyének, de ez a mozdulat el is hagyható), majd a tetejével lefelé beletesszük a bő olajba. A legjobb, ha végzünk egy próbasütést, erre kiváló egy kis fánkgolyócska például.

Egyszerre annyi fánkot tegyünk csak az edénybe, hogy kényelmesen elférjenek benne. Ha beletettük, akkor pár perc alatt megsülnek. Figyeljük az olajban lévő oldalát és ha szépen megsült, akkor szűrőlapáttal fordítsuk meg és süssük meg a másik oldalát is.

Ha megsült, akkor egy konyhai papír kéztörlőre szedjük és lecsepegtetjük a felesleges olajat, majd porcukorral megszórjuk és ízlés szerint lekvárral, valamilyen öntettel, krémmel kínáljuk. Én saját készítésű baracklekvárral tálaltam.