Kocsonya

Nagyon régen ettem volna kocsonyát. Ezt az ételt valaki vagy szereti, vagy nem, Olyat nem hallottam még senkitől, hogy megette, mert nem volt más. Én a "szeretem" kategóriába tartozok, így főztem. Nagyon jól sikerült, jól megdermedt a hidegben és nagyon finom lett. Én nem szeretek hozzá se tormát, se más "extrát", csak úgy, egyszerűen, magában eszem. Finom friss kenyérrel.

Nem vagyok túlzottan ügyes az ételek fotózásában, de a kocsonya az eddigieken is túltesz. Merthogy a kocsonya nem igazán fotogén. De azért lencsevégre kaptam valahogy, azokkal a csodálatos zsírpettyekkel a tetején.

Hozzávalók (körülbelül 6-8 adaghoz, 1 adag nagyjából 3-4 dl):

2 kg "kocsonyacsomag" (bőrke, köröm, láb, füle, farka, esetleg csülök)

3 liter víz

1 marék tisztított fokhagyma gerezd

2 szál répa

1 szél gyökér

1 kisebb fej vöröshagyma

10-15 darab szemes bors, só

és jó sok idő...

Elkészítése:

Kocsonyát azokból az "értéktelen" részekből főzzük, amelyek már a disznóvágás abszolút olyan maradékai, hogy már másra nem igazán jók. Mindenféle bőrdarabok, fül, farok, köröm -bár ebből körömpörkölt készíthető azért-. Mivel én a kész kocsonyában nem szeretem a bőrös cupákos mócsingokat, ezért egy kis húst mindig főzök bele, a legjobb, ha egy kis csülök formájában kerül bele, de egy darabka színhúst is belefőzhetünk. Szóval esetemben a húsos rész csülökből származik.

Egész jó minőségű "egységcsomagokat" lehet kapni kocsonyafőzéshez egyes áruházakban, így bátran vásároljuk meg, jobb, mint összevadászni a hozzávalókat. Felhasználás előtt persze át kell nézni az anyagot, mert előfordul, hogy több szőr van rajta a gusztusunknál, de egy alapos tisztítás (utópörzsölés, kaparás) után, nagyon minőségű alapanyagunk lehet.

Az eljárás roppant egyszerű, csak hosszadalmas, gyakorlatilag ugyan az, mintha húslevest főznénk. Hideg vízbe odatesszük a kocsonyának valót, felforraljuk, majd belekerül a szemes bors, a fokhagyma, a vöröshagyma, a zöldség és szépen lassan pötyögve főzzük 6-8 órán keresztül. Lassan kell főzni, hogy a kocsonyánk szép tiszta legyen és azért, hogy az összes enyv kifőjön a bőrökből és csontokból, hogy szépen megdermedjen a végén. Főzés közben megsózzuk és nyugodtan magára hagyhatjuk órákra. Nem mindenki főz a kocsonyába zöldséget. Én szoktam. Ha valakinek nem szimpatikus, elhagyható.

Ha szépen eltelt az idő, akkor érdemes egy dermedéspróbát végezni. Vegyünk ki egy kanállal a léből és tegyük be a hűtőbe. Néhány perc alatt lehűl és megdermed. Ha így történt, akkor nem lőhetünk nyulat vele. A próba arra is jó, hogy megkóstoljuk. Ha sótlan, akkor ilyenkor még korrigálhatjuk.

Ha a kocsonyalé elkészült, lekapcsoljuk a tűzhelyet, majd hagyjuk egy fél órát magára. Erre azért van szükség, hogy szépen lassan teljesen leülepedjen a lé.

Fél óra elteltével szűrjük a lét tányérokba, a levesszűrőt még béleljük ki gézzel, vagy tüllel. Az a cél, hogy egy teljesen tiszta folyadék kerüljön a tányérba, mert úgy guszta.

Ha a lét kimertük, akkor ízlésünk szerint a húsdarabokat, a cupákokat, bőröket lefejtjük a csontokról és elosztjuk a tányérokban.

Akkor a legszebb a kocsonya, ha a tetején nincs egybefüggő zsírréteg, maximum pár petty zsír látható csak rajta. Én egy háztartási papírtörlővel próbáltam felitatni a felesleges zsírt, akinek amilyen technikája van, azt vesse be erre a célra. Van, aki előbb megvárja míg megdermed, majd lekaparja a zsírt a tetejéről, újra megmelegíti és így meri ki adagokba. Ennyit azért nem vesződök vele, amúgy meg a zsír is finom rajta, egy pici kell rá...

Ezt követően nincs más dolgunk, mint várni. Hűvös helyen -ami lehet jó hideg kamra, hűtőszekrény, terasz - hagyjuk teljesen kihűlni és megdermedni, ami jó pár órát eltart még.

A lehűlt, megdermed kocsonyát friss puha kenyérrel fogyasztjuk. Van, aki főtt tojást, esetleg a megfőtt zöldséget is beledermeszti a lébe, amikor fogyasztja, akkor pedig meghinti pirospaprikával, borssal, esetleg reszelt tormát eszik hozzá. Ez mind ízlés kérdése. Én magában szeretem, szerintem úgy a legjobb.