Churros

Sajnos ritkán van időm arra, hogy receptet tegyek fel a blogra az "utókornak". Az időn kívül azonban van még egy dolog, amely nem segíti a dolgot, ez pedig a változás. Én az a fajta vagyok, aki inkább szereti az állandóságot, a megszokott dolgokat, nem szeretem az állandó változást és nem tartom magam különösebben modern embernek sem. Muszáj egy-két új dolgot használni, de ha lehet, akkor maradok minden tekintetben a jól beváltnál, a már ismertnél. Sajnos a Google úgy gondolta, hogy megváltoztatja a blogolás írási felületét, így a már bevált és használható modulok megváltoztak, mások lettek. Biztos marha menő, meg új, meg minden, de nekem nem tetszik és nem is áll "kézre". Tehát az idő mellett ez a másik, amely miatt kevesebb a recept. Reméljük egyszer sikerül úgy megváltoztatni a modernizáció jegyében a felületet, hogy teljesen leszoktatnak a blogolásról. Oké, különösebb veszteség nem érné az emberiséget a labas-fazek-fakanal hiánya miatt. De kedves Google (és mindenki más), miért nem lehet alternatívát teremteni és azokra is gondolni, akik olyan kis maradiak mint én és a régi, jól bevált dolgokat szeretik. Na tessék, mindjárt elolvassa valaki ezt náluk és válaszol is rá...

De a recept. Churros. Olajban kisütött égetett tészta Spanyolországból. Korábban készítettem már, mielőtt még felrakhattam volna erre a blogra, így persze a recept nem volt már meg. Őszintén szólva, az emlékeim sem voltak túl meggyőzőek arról, hogy milyen volt, amikor elkészítettem. Azonban kezembe akadt Fördős Zé Street Kitchen című magazinja, amely 130-131. oldalain ez az édesség található (fénykép és recept is), így, mivel szembe jött, adtam egy esélyt neki. Manapság az a baj a receptekkel, hogy az interneten mindennek van szakértője és így mindennek van 1000 elkészítési módja, különböző eskü szövegekkel, hogy az a legjobb és a legfinomabb recept. Nos, mivel vannak azért fenntartásaim, hiszen sikerült már párszor belenyúlni a tutiba és csomó hozzávalót elpocsékolni egy elbaltázott recept miatt, ezért cseppet szkeptikus voltam, de azért bíztam a hagyományos magazinban vállalt és publikált írásban, Fördős Zében, tehát elkészítettem ezt az édességet. A recept működik. Finom. Ajánlom mindenkinek ezt, mielőtt talál valami csodareceptet és mellényúl, ahogyan már én is jártam úgy párszor.

Hozzávalók (jó sok lesz belőle):

2,5 dl tej

2,5 dl víz

100 g porcukor

20 g vaníliás cukor

1 csipet só

18 dkg vaj

30 dkg finomliszt

5 db tojás

ízlés szerint kristálycukor és fahéj

Elkészítése:

A tészta elkészítése egy egyszerű égetett tészta módjára indul, a zsiradékot, a vizet és a tejet a porcukorral, csipet sóval együtt feltesszük a tűzre, melegítjük, majd hozzákeverjük a lisztet és addig keverjük, amíg elválik az edény falától. Ha ez megvan, akkor beleütünk egy tojást, alaposan kidolgozzuk, majd hagyjuk hűlni és ha langyosra hűlt, akkor egyesével beledolgozzuk a maradék 4 tojást is.

Csillagcsöves nyomózsákkal a 170 °C-ra felmelegített bő olajba nyomjuk és aranybarnára sütjük. A méret tetszőleges, de jó, ha van segítségünk, hogy a csillagcső végénél legyen, aki elvágja nekünk a tésztát, mert egyedül elég nagy mutatvány a dolog (a forró olaj felett...).

A magazinban csokiszósszal kínálják, de ezt nem csináltam, hanem hagyományosan fahéjas cukorba forgattam.

Jó sütést kívánok!