Ahogy látom, már mindenki az olasz ételek specialistája, hallottam a múltkor a rádióban egy olyan reklámot, amiben az volt, hogy náluk kapható a világ legjobb pizzája. Tutira így van, Nápolyban meg a világ legjobb gulyását lehet megkóstolni. Szóval mindenki olaszétel-specialista, így igazából ha felrakok egy ilyen ételt a blogra, akkor már én is specialistának számítok (gondolom). Vagy egyszerűen csak van ez a lasagne, ami pár összetevőből áll, gyakorlatilag könnyű elkészíteni, nem tudom, hogy milyen lenne eredetiben, mert azt sem tudom már, hogy mi számít eredetinek (jut eszembe, a pizzáról már olyat is olvastam, hogy amerikai, az olasz bevándorlók találták ki, mikor megérkeztek és megéheztek... (ez nagyon rossz szóvicc volt, nekem is fájt...). Tehát egyszerűen csak lasagne. A saját felfogásomban, saját ízlésvilágom szerint, nem autentikusan, hanem csak úgy. A blogon már egyszer szerepelt ez az étel, de van úgy, hogy az ember idővel máshogy készít el dolgokat, esetleg úgy érzi, hogy jobb lett az új verzió, mint az előző. Ezért kerül most fel tehát újra.
Hozzávalók (egy kb 30*20 cm-es tepsire, 6-8 főre):
Lasagne tészta (12 lap)
0,5 kg darált sertéshús
1 doboz hámozott és aprított paradicsom (a lusták kedvéért, ha nem lusta valaki, akkor 1 kg paradicsom héjától megfosztva, kimagozva, kicsumázva és apróra vágva)
2 értékelhető méretű vöröshagyma
néhány gerezd fokhagyma
(aki szereti pár szál szárzeller, egy nagy szál sárgarépa)
1 liter tej
10 dkg vaj (sertészsír is jó, én most azzal készítettem, mert nem volt vaj)
10 dkg finomliszt
pici őrölt pirospaprika, bors, őrölt kömény, bazsalikom, oregánó, kakukkfű, szerecsendió, só
pici vörösbor
olívaolaj
ízlés szerint parmezán, vagy hasonló kemény sajt
Elkészítése:
Az étel két macerásabb része a darált sertéshúsos ragu és a besamel elkészítése. Nem bonyolult, csak idő kell hozzá.
Kezdjük a darált sertéshúsos raguval (direkt nem bolognai ragut írok, mert én nem szeretem benne a zöldséget, így nem azzal készítettem, de aki szereti, készítse úgy).
Olívaolajon a finomra vágott vöröshagymát dinszteljük, picit sózzuk, majd ha szép színe kezd lenni, akkor (hozzáadjuk az apróra felkockázott szárzellert és sárgarépát, amit kissé lepirítunk) mehet rá a finomra vágott fokhagyma, Pici (1-2 dl) vízzel felöntjük, zsírjára sütjük és ezt még egyszer, esetleg kétszer megismételjük, hogy a hagyma megpuhuljon. Ha megtettük a vöröshagymával, amit meg kell tenni, akkor mehet rá a darált sertéshús, amivel zsírjára pirítjuk, megszórjuk egy kis őrölt paprikával, mehet rá a paradicsom, a fűszerek, lehetőleg friss kakukkfű, bazsalikom, oregánó, frissen tekert bors, ízlés szerint pici vörösbor, majd víz és szánva rá időt, szépen komótosan puhára pároljuk.Az eredmény egy kellően sűrű, jó paradicsomos, húsos mártás.
Míg elvan magának a hús, addig elkészíthetjük a besamelt. Az eredeti recept szerint vajjal indítunk, de mivel nem volt vajam, házi sertészsírral történt minden. A felolvadt zsírba beleszórjuk a finomlisztet, majd pár percig kevergetjük (nem kell zsemleszínűre pirítani a lisztet) és felöntjük tejjel. Sózzuk, reszelünk rá szerecsendiót, tekerünk rá borsot, majd folyamatosan kevergetve pár percig főzzük. A lisztízt főzzük ki belőle, így tényleg pár perc az egész. Az eredmény egy jó sűrű mártás állag. Ha túl sűrű, kis tejjel hígíthatjuk. Ezzel a besamel készen van.
Ha a húsos mártásunk elkészült, a besamel is készen áll, akkor elkezdődhet az étel összeállítása.
Elfelejtettem mondani, hogy a tésztát nem főzzük meg! A lasagne tésztája úgy kerül bele az ételbe, ahogy van, szárazon, nyersen.
A besamelből átrakunk egy merőkanállal a húsos mártásba, jól elkeverjük és a kiszemelt tepsink alján szépen egyenletesen elterítjük. Erre az elterített finomságra rakjuk a tésztákat, egymás mellé, átfedés nélkül, a tepsi teljes terjedelmében. Ha a tészta nagyobb lenne mint az edény, akkor egyszerűen méretre törjük. Ebbe a méretű edénybe 3 tésztalap fér el egy "szintre". Szóval folytassuk a rétegezést. A tésztára besamel, arra húsos mártás kerül, majd egy szép adag reszelt parmezán (reszelt trappista, ha az van otthon), újabb tésztasor, majd besamel, húsos mártás. Addig folytatjuk, míg tartanak a hozzávalók, de úgy számoljuk ki, hogy az utolsó tésztasort be kell fedni húsos mártással és a tetejét a maradék besamellel és ízlésünk szerint parmezánnal. Ha ügyesek voltunk, akkor minden elég lett és minden a helyére került.
A tepsit berakjuk az előmelegített, 160 °C-os légkeveréses sütőbe és fél-háromnegyed órát sütjük, ezalatt a tészta megpuhul, a teteje megsül, az egész összeáll. Ha nem lenne elég szép színe a besamelnek, akkor a végén állítsuk a sütőt grill fokozatra és pár perc alatt grillezzük meg a tetejét, hogy legyen egy kis színe, ne maradjon sápadt.
A kész ételt kivesszük a sütőből, pár percig hagyjuk pihenni, majd megpróbáljuk szépen kiszedni az edényből és tálalni.
Érdemes kipróbálni. Húsmentesen a húst gombával lehet helyettesíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.